Labirintus


Franco: Gyerünk, szeljük át az erdőt, az életben megrémít ez a boszorkány, az éjjeled elsötétíti, aki él, megosztja veled itt, minden annyira zavaros, minden olyan komor, sötét, nincsenek előtted célok, se kijárat. Fuss előre a labirintusodban, és add a kezed, mert én veled leszek.

Flor: Hol van az égboltom? Hol vagy?
Belehalok, ha elveszítettelek. Hol vagy?
Az utadat keresem, egyedül te találhatsz meg/egyedül te találhatod meg nekem

Tomas: Senor! Valami fontosat tudtunk meg, azonnal el kell mondanunk!
Robertita: Kérem, sűrgős!
Fede: Gyerekek, ne ijesztgessetek, épp Floricientát keresem, eltűnt!
Tomas: Kérem, hallgasson ide! Tegnap este nem Floricientát csókolta meg a bálban.
Fede: Nem? Hát akkor ki volt az? Tudjátok?
Robertita: Delfina kisasszony volt az!
Fede: Biztosak vagytok benne?
Robertita: Utánajártunk.
Tomas: Beöltözött, hogy úgy nézzen ki, mint Floricienta.
Robertita: Ez történt, ő csinálta, kérem, uram, keresse meg, Floricientát, keresse meg!

Franco: Keressük hát az arcát a tükrök közt, és nincs több árny, minden messzeségbe vész, soha nem győzhet, minden elszáll, de keressük az utat, és örökké a miénk marad már, …, megtaláltad a labirintusodat, és egyszerre visszatér a fény az életedbe, és a sötét éjjeled is elszáll a hidegbe.

Flor: Hol az égboltom? Hol vagy? Fede: Itt vagyok
Flor: Ha elveszítettelek, meghalok Fede: Egymást
Flor: Az utad keresem Fede: Hol vagy?
Flor: Egyedül… Fede: Egyedül…
Flor: …te találhatsz meg/te találhatod meg nekem
Flor: Hol az ég? Hol vagy? Fede: Itt vagyok
Flor: Ha elveszítettelek, belehalok Fede: Egymást
Flor: Hol vagy? A nyom, a tiéd… Fede: Hol van?
Flor: Egyedül te találhatsz meg… Fede: Megtalálsz…
Flor: Hol vagy? A nyom a tiéd Fede: Hol van?
Flor és Fede: Egyedül te találhatsz meg…/te találhatod meg nekem…